A Budapest 9. kerületében található egyemeletes épületre Gregersen Guilbrand norvég származású ácsmester 1873-ban adott megbízást Bergh Károly építésznek. Az iroda a műemléki védelem alatt álló épület értékleltárát készítette el. 

Az épület védettsége elsősorban a kifinomult, különleges térszerkezetű bejárati térsornak és az emelet utcai díszteremsornak köszönhető. Ezen felül az épület jelentőségét az a tény is növeli, hogy az épület környezete nem bővelkedik kiemelkedő 19. századi építészeti értékekben. Az utcai homlokzati architektúrája viszonylag jó állapotban megőrződött, a későbbi átalakítások csak kis mértékben károsították azt. 

A belső terek közül a leghitelesebb állapotban a díszteremsor és a bejárati térsor maradtak meg. Ezeknél külön kiemelendő érték a mennyezetek kialakítása. Eredeti norvég fa lábazatburkolat csak a dísztérsor környezetében található, ezek minden esetben jelentős történeti értéket képviselnek az épületben.