Kossuth Lajos 1894. március 20-i halála után a Főváros Tanácsa csaknem azonnal, nyilatkozatban vállalta a temetés és a síremlék építésének költségeit, az elhunyt emlékének megörökítésére bizottságot hoztak létre. Ferenc József nem járult hozzá ahhoz, hogy a kormány részt vegyen a temetés előkészítésében és lebonyolításában, így az április 1-i ideiglenes temetést is a Főváros szervezte. A Batthyány Kázmér, Borsányi Iván, Buncul Alfréd, Eötvös Loránd, Széchenyi Béla és Tolnay Lajos összetételű testület az ország lakosságához fordult, melyben adakozásra szólították föl a nemzetet. A gyűjtés három esztendeje alatt összegyűlt összegből a síremléket megépíthetőnek tartották, de a szobrokat akkor állítják csak föl, amikor a szükséges forrás rendelkezésre áll. A Fővárosi Tanács 1898. június 4 -én elfogadta Heuffel Adolf középítési igazgató javaslatát a síremlék tervezett helyéről. Csaknem egy évnek kellett eltelnie, hogy a Főváros Képzőművészeti Bizottsága értesítse a Tanácsot, hogy Heuffel Adolf mellett Steindl Imrét és Stróbl Alajost kérték föl a síremlék helyszínrajzának az elkészítésére, valamint a költségterv kidolgozására. A háromtagú testület javasolta, hogy az emlékművet a londoni Albert Memorial mintájára, de annál magasabb alépítménnyel készítsék el. A Kossuth-mauzóleum megépítésére kiírt pályázatra 12 érvényes pályamű érkezett be. Az eredményhirdetést 1902. március 24-én tartották. Bár Gerster Kálmán és Stróbl Alajos pályaműve kapta a legtöbb szavazatot, utóbbi pályázatkiírásban való közreműködése miatt az eredményt többen is elfogadhatatlannak tartották. Annak ellenére, hogy a kijelölt zsűri művész tagjai egyhangúlag a Gerszter-Stróbl pályamű ellen voltak és az I. díjat megszavazók hivatalnokként, tehát hozzá nem értőként vettek részt a döntéshozatalban, a Főváros Tanácsa elutasítva a formai kifogásokat is, helybenhagyta a csonka döntőbizottság határozatát és megvalósításra érdemes alkotásként értékelte Gerszter és Stróbl Alajos pályázatát.

Az emlékmű alapozási munkáit 1903 augusztusában Klenovits és Báthory építőmesterek kezdték meg. Az építés folyamatát 1906-ban villámcsapás hátráltatta. Kossuth hamvainak az áthelyezése 1909. november 25-én történt meg. Egyes híradások szerint a hamvak nem a szarkofágban, hanem a szarkofág alatt eltemetve nyugszanak. Gerszter utolsó terveinek metszet lapjain létezik egy kb. 50*50 cm alapterületű kis akna az építmény tengelyében. A bejárati bronzkapukat a ma is működő Jungfer műlakatos dinasztia alapítója Jungfer Gyula készítette. A szobrok öntését a budapesti Schlick öntödében végezték. A bronz kandeláberek öntése a Gallé és Vignola cég szakértelmét és művészetét dícséri Az emlékmű körüli park építése Ilseman Keresztély munkája. A belső terek díszítésében, bár értékelhető bizánci hatást mutathatunk ki, alapvetően a századforduló új utat kereső mozaikművészetének színvonalas alkotása. A terveket Gerster készítette, a megvalósítás Kölber Dezső művészetét dícséri. Az épület eredeti üvegezését Róth Miksa készítette, de ezen üvegszerkezetek a világháborúban megsemmisültek. Az emlékmű szarkofágját az együttes tervezője, Gerster Kálmán készítette. A fémmunka Herpka Károly mesterségbeli tudását dícséri.

Sajnálatos módon az épület nem tökéletes kivitelezése miatt a beruházás kezdetére a síremlék sok helyen erősen nedves volt, a belső és külső burkolatok sok helyen nagyon rossz állapotba kerültek. A nedvesedés mind a talaj felől, mind a teraszok szigetelési problémáiból, mind pedig a hatalmas bronzszobor belsejében lecsapódó páraterhelésből adódtak. Ezen problémák részletes feltárása és a problémák megoldása kivitelezés közben, a Belvárosi Építővel közösen készültek, folyamatos helyszíni kooperáció mellett. Az épületben található kavernák szárítása, valamint a későbbi párafeldúsulás megelőzésére - a páratartalom emelkedésével együtt működésbe lépő - mesterséges szellőztetést is kialakítottunk. A nedvesedési problémák és a falak szárítása közben a mozaikburkolatok is teljes restauráláson mentek keresztül, emellett a kőburkolat kőrestaurátori tisztítása - és szükség szerinti javítása - is megtörtént. A teraszok közül egy szinten megőrződhetett az eredeti kőburkolat, a felsőbb szinteken az eredeti kialakításhoz hű új burkolat készült. Az épület ezeken felül az alapozás szintjén új vasbeton erősítő koszorút, új külső térburkolatot és új külső és belső díszkivilágítást